Lassan arról fog szólni a blogom, hogy milyen bosszúságok érnek nap mint nap. A minap épp jöttem haza a postáról, látom már távolabbról hogy egy fiatal anyuka a huszonegyedik század csapdájába esve, tolja a babakocsit a másik kezében a telefonját tartva fülében a fülessel sétálgat. Aztán ahogy egyre közeledünk egymás felé azt látom hogy egyre jobban az út közepe felé tart. Még jó hogy a sétányon voltunk ahol elvileg nem közlekedhet autó. De sokszor mégis úgy közlekednekmintha az egy főút lenne Na ennek a modern anyukának az utolsó pillanatban feltünt, hogy nincs egyedül az utcán. Persze csak azért mert majdnem nekem jött a babakocsival. Még jó hogy bocsánatot kért. Komolyan mondom akinek kisgyereke van annak én megtíltanám hogy a mobilját nyomkodja amikor gyerek is ott van vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése